Balkáni Állatfarm - Bajtai Kornél blogja
Szerbia az orwelli állam
George Orwell minden bizonnyal érdeklődéssel figyelné a mai Szerbiát. Igen, túlzás lenne azt állítani, hogy kedvelné, mert legendássá váló, sokak által antiutópiának nevezett két legendás regénye az 1984 és az Állatfarm megírására is a kritika, a csalódás és a kiábrándultság ösztönözte. Az angol író, aki a spanyol polgárháborúban a kommunisták oldalán szállt harcba, mélységes csalódással tért haza a frontról, mert megvilágosodott előtte, hogy is néz ki a gyakorlatban, Sztálin rendezésében a papírra vetve annyira fennköltnek és szépnek elképzelt kommunista rendszer. És ennek kritikája a két említett remekmű.
Legrövidebben: az Állatfarmon élő állatok egy napon megelégelik a gazda, Mr. Jones sanyargatását, kínzását, és a disznók, mint „fő ideológusok” vezetésével fellázadnak és elűzik őt a farmról. A kezdeti időszak derűs, boldog élete után, amelyben mindenki egyenlő, azonban a disznók egyre inkább átírják a játékszabályokat, és a történet végére pont olyanná válnak mint az, aki ellen olyan lelkesen és meggyőződéssel harcoltak. Mondhatni, a kör bezárult, a farm lakói ugyanott voltak, ahonnan elindultak. Vagy ahogy a regény végén olvasható: „Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.”
Már az Állatfarmban is helyet kapott, majd az 1984-ben teljesedett ki a történelmi dokumentumok, a múlt megsemmisítésének, átírásának a gyakorlata, amely azonban Orwell utóbbi művében teljesedik ki igazán. Arról van szó, hogy az egyszerű dolgozók - akiket nyugodtan nevezhetünk bürokratáknak, hivatalnokoknak – a rendszer szükségleteinek megfelelően alakítják a múltat is. Ha az ország külpolitikájában fordulat áll be, és a keleti szomszéd helyett a nyugatival kerül harcba, akkor e bértollnokok egyszerűen csak átírnak minden régi újságot és nyoma sem lesz annak, hogy a keletiekkel valaha is bármi gond lett volna.
Szerbia 2008-ban ijesztően hasonlít az Orwell által megrajzolt társadalomra. A farm gazdáját az állatok immár nyolcadik éve elüldözték. A kezdeti eufória után gyorsan kiderült, hogy az élet korántsem szép és gondtalan, amiről a hatalmat átvevő „disznók” is gondoskodtak. Májusban választások lesznek és igen reális az esélye annak, hogy az egykori farmgazda és csapata ragadja kezébe a hatalmat, a „disznók” egyikének segítségével. És közben a múlt sem olyan egyértelmű már, mint volt.
Hétköznapi nyelvezetre visszatérve, a szocialisták már hallgatag részesei voltak egy hatalomnak, a radikálisok most készülnek uralkodni. Ráadásul, nyolc év elteltével az istenadta nép is úgy emlékezik vissza, hogy minden rossz 2000 óta szakadt a nyakába. És ez nem poén. Egy országos felmérés szerint, Koštunica kormányfő és a mögötte álló erők áldott tevékenységének köszönhetően, a megkérdezettek jelentős többsége nosztalgiával tekint vissza a kilencvenes évekre. Mint mondják, akkor mindenkinek volt munkahelye, mindenki kapott legalább minimálbért és az utcán mindent meg lehetett vásárolni. Ma pedig, mondják, ezek mindent eladtak a külföldnek, az emberek pedig az utcára kerültek. Sőt még Koszovó is elveszett...
Tehát, akármilyen hihetetlen is, a huszonegyedik század Szerbiájában sikerült átírni a múltat. Orwellnek minden bizonnyal az álla leesne. Szerbia 2008-ban egy súlyos identitászavarral küzdő társadalom. Olyan politikusokkal, akikről már nem tudni, „ki az Ember és ki a disznó.” Ezzel az országgal, ezekkel a „disznókkal”, az itt élő emberekkel, az itteni eseményekkel és jelenségekkel foglalkozik ez a blog. Olvassa és szóljon hozzá Ön is.