Balkáni Állatfarm - Bajtai Kornél blogja

A rendőrség azért javasolta a Büszkeség felvonulás más helyszínre történő áthelyezését, mivel az eredeti helyszínen, a szerbiai főváros központjában nem tudta volna szavatolni a részvevők biztonságát. Ezt Ivica Dačić belügyminiszter jelentette ki, annak a pártnak az elnöke, amely a korábbi évtizedben gond nélkül kordában tudott tartani esetenként több százezer tüntetőt is. Ezzel szemben Boris Tadić köztársasági elnök azt mondta, az állam nem fog térdre esni az erőszakot propagálók előtt. (A kérdés: olvassák ezek egymás nyilatkozatait?)

A szexuális kisebbségek felvonulásával indult, de a napokban már egészen más dimenziókat kapott mindaz, ami a hétvégén Belgrádban történt. A belügyminiszter néhány napig kőkeményen kiállt a rendezvény megtartása mellett, aztán az utolsó pillanatban visszalépett. A pszichiátriai kezelésre szoruló szélsőséges csoportok pedig felbátorodtak így Szerbia hosszú évek után a legcsúnyább arcát mutatta a világnak: külföldi állampolgárokat támadtak meg, ráadásul belgrádi lapok szerint olyan „alakulatok” járják Belgrádot, akik a homoszexuálisnak kinéző fiatalokat agyba-főbe verik.

Vasárnap hatalmas felhajtás mellett, Boris Tadić államelnök, Mirko Cvetković kormányfő és még jónéhány magasrangú miniszter, közöttük Milutin Mrkonjić a mindent határidő előtt felépítő nagyberuházási miniszter jelenlétében hivatalosan is felavatták a Szabadka és Újvidék közötti félautópályának nevezett fizetős dodgem-pálya hiányzó sávjának a kiépítését.
Aztán a belgrádi miniszteri konvoj elment, amiben nincs semmi rossz, sőt A probléma abban van, hogy a munkagépek is elmentek, tehát azon a két helyen, Szabadka és Újvidék közelében, ahol most fene nagy munkának kellene zajlania, sehol semmi. Csak a szél görgeti a bogáncsot, mint a korabeli vadnyugati filmekben.

Úgy néz ki lassan mindannyian fellélegezhetünk. Vége a böjtnek, hamarosan megszabadulunk az elvonási tünetek okozta időnkénti kínoktól. Megszületett az elvi megegyezés. Igen. Aleksandar Tijanić az állami tévé elnöke bejelentette: a parlamenti közvetítések problémáját tartósan egy önálló parlamenti csatorna beindításával lehet megoldani. Mi az, hogy lehet? Kell. Amikor e szavak elhagyták a száját, Szerbia lakosságának javarésze keresztet vetett, fellélegzett és ráébredt. Igen. Ez kell nekünk. Erre vártunk mindig is. Sőt: hogyan is élhettünk enélkül?

A demokraták az európai meséből kifacsarták a nyerhető levet, ezért, illetve a politikai paletta átrendeződése miatt a poénszerzés helyi szint(ek)re tevődik át.

A Magyar Szó az elmúlt napokban a VMSZ és a Demokrata Párt közötti helyi viszonyokat elemezte. A cikksorozat alapvető tanúsága: a két párt között nincs megfelelő együttműködés, az írásokból eredő következtetés: ezért mindkét fél hibás.

„A lovat a kocsi elé szokták kötni nem pedig mögé”. Valamikor június végén mondta ezt Radovan Jelašić szerbiai bankkormányzó az ingyenes részvények értékére vonatkozó kérdésemre. A kissé szokatlannak nevezhető metaforikus módon fogalmazó kormányzó mondanivalójának a lényege annyi volt: ne mondjunk előre összeget arról, ami bizonytalan. A jelek szerint igaza volt. Legutóbb az ingyenes részvények „arca” Mlađan Dinkić is módosította kijelentését, ma már ő sem biztos az ezresben, inkább a nyolcszázra hajlik. És nem az árfolyam módosulása miatt.

Szinte már megkopott közhelynek számít Willy Brandt, egykori NSZK-beli kancellár emlékezetes gesztusa, amikor felkereste a volt varsói gettó területét, ahol koszorút helyezett el és térdre hullt az áldozatok emlékére. Ennek ellenére azóta ezt a „poént” már sokszor és sokan kijátszották, közöttük délszláv politikusok is. Felemás módon.

Vérmesen küzdöttünk egymás ellen, mi akik a barikád egyik illetve másik oldalán álltunk. Mostanra azonban kiderült, hogy igazából nem is volt barikád. Ezt a nyolcvanas években népellenségnek számító rockzenész Nagy Feró nyilatkozta egy tévéműsorban, hozzátéve, hogy ő, aki jobboldali zenész, ma már bármi gond nélkül leül baloldali érzelmű kollégáival és elbeszélgetnek. A történet magyarországi, de nagy valószínűségekkel, hogy egy népszerű frázissal éljünk, „határokon átívelő”. És tényleg, Szerbiában vannak egymással szemben álló felek vagy mindez csupán színjáték?

Ha nem velünk történne nevetséges lenne – így kommentálta Pásztor István a VMSZ elnöke a választások után előállt helyzetet, amelynek lényege, hogy a nemzetiek és az Európa-pártiak is a szocialistáknak udvarolnak, mintha a világ legkívánatosabb mátkájáról lenne szó. És valóban így van. Most mindenki azzal a párttal szeretne együtt kormányozni, amelynek eddig szemére rótták a kilencvenes éveket és annak minden hordalékát.

A bennünk kialakult kép Szabadkáról mint magyar városról sajnos nem felel meg a valóságnak. Ezt Pásztor István nyilatkozta lapunknak a választások másnapján. Ez egy olyan tény, amit ki kellett mondani, és ha ilyen megközelítésben vizsgáljuk a városban született eredményeket, kimondhatjuk, a Magyar Koalíció jól szerepelt.

Hosszú ideig tartott a bizonytalanság, a békés győzködés az uniós tagországok között, végül, április 29-én Brüsszel úgy döntött, aláírja Szerbiával a társulási és stabilizációs megállapodást. Hollandia és Belgium voltak ennek a fő kerékkötői, akik a Hágával való teljes fokú együttműködés mellett kardoskodtak. Végül aztán ők is rábólintottak az aláírásra, azzal a meghagyással, hogy a szerződés ratifikálására mindaddig nem kerül sor, amíg a háborús bűnök bíróságával nem lesz teljes fokú az együttműködés.

Ismertek a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok. Ebben az esetben a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ, vagyis a CeSID felméréséről van szó, ami azt jelenti, hogy mérvadó információval rendelkezünk. E választásokat felügyelő szervezet az elmúlt évek során ugyanis minden esetben a statisztikai hibahatáron belül jelezte előre az eredményeket.